Gyetvay G. Iván

a csapatalapítónk

1930-2005

Gyetvay Grivičic Iván 1930. július 28-án született Veszprémben. Édesapja magasrangú katonatiszti hivatásából adódóan (huszárezredes volt) négyéves korában Sopronba költöztek. Itt végezte el az elemi iskolát, majd a Szent Asztrik bencésrendi gimnázium első két osztályát, amikor a család - a családfő szolgálati helyének változása miatt - ismét útra kelt, és Szombathelyig meg sem állt. E városban - a Premontrei Gimnáziumban - járt középiskolába és érettségizett 1949-ben.

Már elemista korában a soproni Petőfi téri iskola kiscserkészeivel el-eljárt kirándulgatni, ám saját visszaemlékezése szerint is "az igazi cserkészéletem a bencések 64. sz. Szent Asztrik csapatában kezdődött." Ez a kezdet aztán egy nagyon sikeres és színes kiteljesedést ért meg az 50. Hunyadi Cserkészcsapatban Szombathelyen, ahol felsős korában már az egyik ötletadója és mozgatórugója volt az őrsének, az őrsi táborozásaiknak, valamint az akkoriban épp virágkorát élő regöscserkész munkának is. Ezt a munkát még a cserkészet betiltása után is folytatta, egészen a gimnázium befejeztéig.

Az érettségit követően féléves "kényszerpihenő" (munka nélküli lét) után segédmunkásnak állt a helyi cipő-nagykereskedelmi vállalatnál. Kisebb kitérőket követően 1951-ben könyvelői munkát kapott a szombathelyi gyümölcskereskedelmi vállalatnál. Még ebben az évben munkaszolgálatra hívták be, minek következtében az abasári munkatáborban megismerkedett a villanyszerelő szakmával. A 27 hónapig tartó munkaszolgálat alatt megfordult Csillebércen, Mátyásföldön, majd 23 évesen "szabadulva" civilként is folytatta a villanyszerelést, 1955-ben megszerezte a szakmunkás bizonyítványt is.

Első munkahelyén az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban nyolc évig dolgozott, közben különféle szakirányú tanfolyamokat végzett. 1962-ben megnősült, így feleségével lakásgondjaik megoldásaként az akkori Tiszaszederkényben vállalt állást a Tiszai Vegyi Kombinátnál. Diszpécserként az Építési Főosztály vízüzemében kezdett, majd 1965-ben sikeresen befejezte az erősáramú technikumot, s ezt követően ismételten kezdte el a Budapesti Műszaki Egyetem Erősáramú karán az egyetemi tanulmányait. 1971-ben - 41 évesen - szerzett diplomát, majd 7 évvel később megvédte szakmérnöki diplomamunkáját. Több jelentős és fontos beosztás betöltése után 1990-ben, a Villamosenergia Főosztály üzemvezetőjeként, 60 évesen ment nyugdíjba. Felesége, Magyary-Kossa Stefánia szintén a Tiszai Vegyi Kombinátban dolgozott nyugdíjazásáig.

Tiszaszederkénybe költözését követően született első lányuk, Stefánia, majd az egyetem ismételt kezdetekor a második lány, Krisztina. Magánéletében, hobbyjaiban is örökmozgó-öntevékeny volt. 1968-ban kapcsolódott be a tiszaújvárosi (akkor még valószínűleg tiszaszederkényi) természetjárók mozgalmába, 1988-tól az Olefin SC Természetjáró Szakosztály vezetője lett. Szervezésében kezdődött az országos egyéni Tájékozódási Túrabajnokság, és ő indította el az "500 km Borsod-Abaúj-Zemplén megye vízi útjain" elnevezésű versenyt. 1991-ben megalapította a "Bükk 900-as csúcsai", majd 2000-ben a Magyar Várak és a Románkori templomok jelvényszerző túramozgalmakat. Nevéhez kapcsolódik - és talán élete egyik legnagyobb sikere - az 1223. sz. Tisza Cserkészcsapat megszervezése. 1998 őszétől haláláig Ő volt a Cserkészszövetség vízi vezetőtisztje és számtalan képzés és vizes tábor szervezése is fűződik ehhez a tevékenységéhez.

Kiállítások a szervezésében:

2003. november: Cserkészmozgalom - Tiszacsege

Kitüntetései, melyeket nem a szakmájában eltöltött évekért kapott:

2005. augusztus 30-án tragikus hirtelenséggel, közlekedési balesetben hunyt el.

Ajánlja fel adó 1%-át!

18437306-1-05
A XXI. Század Ifjúságáért Alapítvány

Jurászik Zsolt
3580 Tiszaújváros, Építők útja 5. 2/7

3580 Tiszaújváros, Tisza utca 30.

Facebook

Magyar Cserkészszövetség

ECSET

II. Kerület

Wikipedia